Világ életemben vonzott a varázslat. Az emberfeletti, a megmagyarázhatatlan, a csoda. Ennek két csúcspontja volt, az egyik a karácsonyi csodaváró várakozás, a másik a bűvészet. De aztán, hogy felnőttem, minden “elromlott”. De legalábbis átalakult. A bűvészetről ma már tudom, hogy illúzió. A karácsony pedig akkor van - ahogy édesapám mindig mondta minden ünnep kapcsán -, ha csináljuk. Ebben az állandó, poszt-gyermeki vágyakozásban-várakozásban ismertem meg Laurát. Egy Facebook

Talán ritkán gondolunk bele, mi nők, hogy számunkra mit is jelent nőnek lenni. Mi az az eszencia, amitől a hétköznapokban is nőként funkcionálunk. Én úgy gondolom, hogy a nő a saját megélésétől az, aki. A fellépése, önkéntelen és tudatos megnyilvánulásai szövik köré azt a mítoszt, amelytől egyszerre lesz titokzatos és elérhető, következetes és szeszélyes. Értelmi és érzelmi kisugárzása teremti meg azt az enteriőrt, amelynek közelében a férfi teljes valójában tudja élni önmagá