Ezt a pillanatot befolyásolja megannyi megélt tapasztalat: saját fogantatás és születés élménye, édesanyjával való kapcsolata, szülei kapcsolata… és akár ismeretlen akadályok is… Sokszor a félelmek mentén közlekedünk és nem értjük, hol marad a várva várt csemete… Minden meg nem fogant hónap, kudarc és fájdalom… Alkalmatlanság érzésével megfűszerezve. Atlantisz emlékezete - A lélek játéka, ebben a témában adott számunkra egy gyönyörű tanítást. Megmutatta, mi a nő “dolga”, mielőtt kismamává válik.
Először ő a nő készül fel a fogadásra! Lerakja félelmeit. Tisztába kerül saját nőiségével és teremtő erejével. Előkészül, hogy fogadja a gyermeket. Félelmei mentén tanul meg helyet adni érkező jövevénynek méhében és mikor készen áll, eltántoríthatatlanul csak vár. A leendő anya mindvégig magabiztos, összekapcsolódik saját teremtő forrásélményével, önmaga, szabad teret adva a folyamatnak. Elengedi az akaratot és a teljesítménykényszert. Elmúlik a kudarc. Összhang lesz. Rájön képes életet adni! Bízik társában! Félelmeit szeretetre cseréli. Megtanulja ez a legtöbb, amit tehet: SZERET! Bevárja gyermeke lelkét a forrásból. Megadja neki a szabadságot, egyedül döntse el, mikor érkezik meg szüleihez. A léleknek ugyanúgy össze kell szednie bátorságát, hogy elhagyja a forrást és megszülessen. A nő dolga, hogy előkészítse a terepet és készen álljon a fogadásra. A pici megérzi a biztonságot és szabadon eldönti mikor hagyja el a forrást, hogy megérkezzen földi utazására, csatlakozva szüleihez. A játék mindezt gyengédséggel és bölcs tereléssel a szeretet tanításán keresztül adta át nekünk.