Sokat tapasztaltam. Sok mindent átéltem. Az úton volt, hogy bántottak. Ami még ennél is szörnyűbb, volt, hogy én bántottam mást. Ezt őszintén sajnálom, de hiába megtörtént. Végig kellett élnem, ahogy elhagylak, tovább lépek az ex -kapcsolatból. Ez nekem is fájt. Nagyon hamar rájöttem, nem akarok még egyszer fájni. A veszteségeimen tartom a tekintetem és próbálok nem érezni. Ez az emlék azt tanítja nekem, hogy úgysincs megfelelő társam. Én szeretném, engedem, csak hát, ebben a kerek nagyvilágban nincs olyan személy, aki passzolna hozzám. Csupán ezért vagyok egyedül. Apukámtól is azt tanultam, ha nem érzek, nincs probléma. Ezzel nem mindig értek egyet, de itt most, ebben a helyzetben jól jön ez a tanult minta. Megnyugtat. Nem bízom. Csak most látom, lemondtam az érzelmekben kiteljesedett életről a sebeim miatt.
Nem bízom az élet áramlásában. Nem bízom a szerelemben. Nem bízom a másikban.
A lélek játéka tanítása:
Átadom magam az élet áramlásának és fogadom az élet ajándékait, akkor is, ha az néha először veszteségekkel jár. Tudatosítom, hogy a kilégzést követi a belégzés és így van ez az élet dolgaival is. Ha valamit elvesz, valahol máshol visszaad. Tudni kell fogadni az ajándékait – EL-és BE-fogadni: szeretetet, összetartozást, örömöket. Meg kell nyílni az érzelmi kapcsolatok felé. Nagy szívem van. Sokat tapasztalt ez a szív. Nagyon tudok szeretni. Ezért sokat tudok adni másoknak, társamnak.
Szerethető vagyok! Ez egy újabb felismerés. Pont így, pont ilyennek, pont most…. mindig szerethető vagyok! Megnyitom szívemet és átadom magam a szeretet áramlásának. Vállalom a kockázatot, hogy veszteség érhet, mert a szeretet mindenre gyógyír. A veszteségre is. A szeretet végtelen és kozmikus, mindent átjár, gyógyít. Végre ismét bízom! Megerősödtem. A saját szeretni tudásomban és a szerethetőségemben. Optimizmus és középpontélmény. A fejemben, gondolataimban dől el. Hagyom, hogy az önvádamat a szeretet cserélje fel. Tisztelem a döntéseimet. Korlátozó elképzeléseim elengednek. Felvállalom érzelmi szükségleteimet. Merek érezni. A szeretetben nincs ítélet. Csak hagyom, hogy szeressenek és viszont szeretek. Elfogadom az élet ritmusát, mellyel a kapcsolatok is együtt járnak. Összevezetés és távolodás… Minden letisztul. Önismeretem. Önbecsülésem. Önfelvállalásom. Félelmek helyére egységélmény kerül. Igazi áldás. Ahogy a kapcsolat is. Egy másik szerető ember az élet igazi ajándéka. Bízom, hogy megadatik nekem is, hagyom! A legfontosabb az elfogadás. Ez még új nekem. Egy kis időre van szükségem, hogy megszokja a szervezetem.