A nĆi termĂ©szet nagyon sĂ©rĂŒlĂ©keny.
MeggyalĂĄzhatĂł.
MegerĆszakolhatĂł.
Ugyanakkor szent, mert Ă©letet ad.
âDĂ©di mama, ez veled is megtörtĂ©nt! Ami veled törtĂ©nt az borzasztĂł Ă©s igazsĂĄgtalan! EgyedĂŒl a te szĂ©gyened lett! NĂ©mĂĄn, megalĂĄzva vitted. Pedig Ă©n tudom, ez az összes fĂ©rfi szĂ©gyene is egyben. Ăs a vilĂĄgĂ©, hogy magadra hagyott bajoddal! Ăn csak a dĂ©dunokĂĄd vagyok, kisfiĂș Ă©s mĂ©ly hittel Ă©s elszĂĄntsĂĄggal jelentem ki, Ă©n soha nem leszek olyan, mint azok a fĂ©rfi ĂĄllatok! Ăn soha nem engedek az ösztönnek Ă©s a dĂŒhnek, a fĂ©rfiassĂĄgnak⊠Ereimben Ă©rzem, ami veled törtĂ©nt Ă©s tudattalanul fogadom e sorokat. A te tapasztalatod nagyanyĂĄmra Ă©s anyĂĄmra is kihatott. A szeretet elleni vĂ©tek nem mĂșlik el nyomtalanul az Univerzumban. A fĂ©rfiassĂĄg veszĂ©lyes Ă©s kiszĂĄmĂthatatlan. Ez lett a te tapasztalatod. Ezt ösztönösen Ășgy is vĂ©dted, dĂ©dimama, hogy csak lĂĄnyoknak adtĂĄl Ă©letet! Ahogy a lĂĄnyaid is, Ă©s az Ć lĂĄnyaik is. Ezzel is kivĂ©dve, hogy ami veled törtĂ©nt az mĂĄs nĆkkel ne törtĂ©nhessen meg. AztĂĄn hirtelen anyĂĄmnak megszĂŒlettem Ă©n. Valami mozdult, valami felbukkant. De ne fĂ©lj, Ă©n nĂ©mĂĄn, tisztelettel majd viszem helyetted. JĂł Ă©s mĂ©ltĂł dĂ©dunokĂĄd leszek. Zsigereimben marad egy Ă©rzĂ©s, amit szinte az Ă©letben maradĂĄsommal kötök össze â alkarom elnehezĂŒl, orrom Ă©s garatom tompa nyomĂĄst Ă©rez. VĂ©gigkĂsĂ©ri gyerekkoromat, vĂĄratlan, összefĂŒggĂ©stelen zsigeri jelzĂ©s. Hol megjelenik, hol nem. AztĂĄn ez Ă©vekkel teljesen felejtĂ©sbe merĂŒl.
De most Ășjra emlĂ©kszem. SzembesĂŒlök, hogy azonosultam vele. FelnĆtt fĂ©rfi Ă©letem sorĂĄn csak azt Ă©rzem, tehetetlen vagyok. Nem lehetek az, aki vagyok. Nem tehetem azt, amit szeretnĂ©k. Nincs bizalom. Nem bĂzom az Ă©letben, sem önmagamban, sem fĂ©rfiassĂĄgomban. Az Ă©n azonosult vilĂĄgomban a nĆk erĆsek, a fĂ©rfiak követik Ćket Ă©s azt teszik, amit mondanak nekik. Azt tanultam ez a rend. NagyanyĂĄm Ă©s nagyapĂĄm, apĂĄm Ă©s anyĂĄm mintĂĄja, mind ezt erĆsĂtettĂ©k bennem. Ăgy vĂĄlasztok felesĂ©get is magamnak. Hisz tudjuk, a mi csalĂĄdunkban a nĆk az erĆsek. ErĆsebbek, mint a fĂ©rfi. Ăs igyekszem megfelelni.
Csak az a dĂŒh ne jönne folyton! Pedig megfogadtam Ă©n sohaâŠ. De a dĂŒh, jön, feltartĂłztathatatlanul a legvĂĄratlanabb pillanatokban, a legaprĂłbb helyzetben⊠Pedig megĂgĂ©rtem, hogy lojĂĄlis, jĂł dĂ©dunokĂĄd leszek, kisfiĂșkĂ©nt, elsĆkĂ©nt a sorban! Kudarc vagyok. Semmi sem sikerĂŒl Ă©s jön össze. Lassan összetörök, tönkre megyek, megbetegedek.
DĂ©dimama, Ă©n csak az unokĂĄd vagyok! Köszönöm, hogy nehĂ©z tapasztalataid ellenĂ©re tovĂĄbb adtad az Ă©letet nagymamĂĄmnak, majd anyĂĄmon keresztĂŒl megĂ©rkezhetett hozzĂĄm. Az Ă©letemet kaptam, az Ă©letem az enyĂ©m. Azon, ami veled törtĂ©nt a tudattalan elhatĂĄrozĂĄsom nem segĂt! Az, ami veled törtĂ©nt, megtörtĂ©nt, nagyon rĂ©gi törtĂ©net, Ă©n csak a kicsi vagyok a sorban, nincs rĂĄhatĂĄsom. Elfogadom nehĂ©z sorsodat Ă©s tisztellek. Jön a fellĂ©legzĂ©s. MĂ©lyen mellkasbĂłl. Lehetek az, aki vagyok! Lehetek önmagam! Lehetek fĂ©rfi! Vannak erĆssĂ©geim, kĂ©pessĂ©geim, ezek tĂĄmogatnak engem. Lassan megtanulok bĂzni abban, amit megismerek. Ănmagamban is. Az örökölt rĂ©gmĂșltat leteszem. MegkönnyebbĂŒlök. Ăjra jelez a zsigeri alkar, de szĂ©pen kioldĂłdik â dĂ©dimama, ez a te tapasztalatodhoz tartozik. Ahogy lefogtak, ahogy befogtĂĄk a szĂĄdat⊠Most mĂĄr teljesen biztos vagyok benne, ez nem az Ă©n emlĂ©kem, ez nem az enyĂ©m. Csak örököltem.
ErĆs Ă©s bĂĄtor vagyok, hogy a sajĂĄt Ă©letemet Ă©ljem! VĂ©gre igent mondok a fĂ©rfi Ă©s nĆi energiĂĄimra egyarĂĄnt. A kettĆ Ă¶sszeĂ©r bennem. EgysĂ©gĂ©lmĂ©nyben vagyok. Az Ćsökkel kapcsolĂłdom Ă©s helyre ĂĄll a rend. BizonyossĂĄgot nyerek, hogy mindenki elbĂrja sorsĂĄt. Hirtelen meglĂĄtom, hogy apĂĄm nem az elnyomott, erĆtlen ember, hanem Ć Ăgy volt FĂRFI! EbbĆl a fĂ©rfiassĂĄgbĂłl nekem is jutott bĆven. Felszabadulnak a lekötött energiĂĄim Ă©s Ășjra van magabiztossĂĄgom! Lassan oldĂłdom fel az önszeretetben Ă©s az önbizalomban. Ăs tisztĂĄn lĂĄtok mindent, miĂ©rt ĂĄlltam ĂĄllandĂł harcban önmagammal! A csata lelkemben zajlott. Most minden eltƱnik Ă©s bĂ©kĂ©s, nyugodt erĆs Ă©rzĂ©s ĂĄraszt el. ĂtjĂĄr mindenhol! MegkönnyebbĂŒlök! KioldĂłdom! Akkor is jĂł csemetĂ©tek vagyok, ha a magam ĂștjĂĄt jĂĄrom Ă©s önmagam vagyok! TeremtĆ fĂ©rfi vagyok Ă©s Ă©lvezem az Ă©letem! Rendben vagyok!
Salamon Laura
Atlantisz emlékezete, a lélek jåtéka részére
Ha tetszett a cikkĂŒnk, kövess minket Facebookon is!
Lehet ezek a korĂĄbbi cikkek is Ă©rdekesek lehetnek szĂĄmodra, olvass tovĂĄbb: