top of page

Kinek a hangja szól a fejemben? - Belső vezérek


Korán ébredt, fél négy sem volt.

– Mindig ez történik, ha feladat van, – gondolta bosszúsan

Alapállapotban, bármi, ami a testét, lelkét ugrásra készteti, vagy bármi más, ami miatt a teste-lelke változást észlel, mindegy, mi, minden ki tudja billenteni az egyensúlyából, minden olyan, ami nem megszokott, és akkor felébred.

Éjjel, mikor más a legjobb álmát alussza, ő ébren, és azon töri a fejét, hogy megint, milyen technikával tudna újra elaludni, ami persze, már más. Hiszen, egy,- másfél,- két órás kínlódás után bekövetkezett elalvás után, még fáradtabb, letargikusabb, mint akkor, ha hajnalban felkelne, és végezné azt a feladatot, amely felébresztette, esetleg meditálna, enne, lazítana.

A hajnali ébredéskor nem számít, hogy amúgy korán kelő, mert azért hét órát minimum kellene aludni.

Oké, korán kelő, de fél négykor felkelni, azért mégis más!, de hiába minden, nem megy a „visszaalvás”…

Amikor sok évvel ezelőtt vezetni tanult, akkor az éjjel fél kettő volt, amikor felriadt, minden álló nap, ahogy közeledett a vizsga napja. Álmában, KRESZ táblák sokasága vonult fel előtte, és a szavak, amelyek beleégtek, ahogy az oktató, ordította, vigyázz, tartsd már!, ez egy egyenrangú kereszteződés!, jobb kéz, mondom jobb kéz szabály!, hova figyelsz?! Elsőbbségadás kötelező tábla, olajszint vizsgálat, újraélesztés, gáz- kuplung-gáz, sebességváltó, s így tovább, és jött a riadás.

Aztán házassága anomáliái keltették legjobb álmából.

Barátnői a teliholdra panaszkodtak, ő a benne élő belső vezérek dinamikáját követve ébred, amióta felnőttnek titulálták, mindig, amikor bármi olyan éri, ami nem illik abba a képbe, amelyet elképzelt.

„Légy erős, bírd ki!”

A „segítők” azt mondták:

– Nincs ránk szükséged, elég erős vagy, hogy megcsináld…

Aztán a másik:

„Siess”

Ő sose késett sehonnan.

Attól a naptól kezdve, ahogy belépett az általános iskola kapuján, naponta hallotta anyja gyermekkori történetét, szegények voltak, faliórára sem telt, és ezért azzal nyugtatgatták reggelente, hogy ráér, így mindennap elkésett, naponta szégyenítették meg ezért.

A „szégyen, a megszégyenítés”, – mint a legerősebb lehúzó energia, – folytonosan ott lebegett a reggeli ébredés és iskolába készülődés körül.

Később se hagyta el ez a lehúzó energia, ha munkába, randevúra, megbeszélésre igyekezett, folyamatosan azon idegeskedett, el ne késsen.

S, bár 16 éves születésnapjára kapta első karóráját, sosem késett el sehonnan, kifejlesztette a belső órát magában, és inkább ő várt másokra, akár hosszú ideig.

Aztán ott van a „légy tökéletes!”, belső vezér feszítése, hogy soha ne nyugodhasson, hogy mindig azt érezhesse, neki kell nyernie, hisz minden, amibe energiát fektet, az „csak hibátlan lehet!”.

Hát ezekért ébred hajnalban, és nem számít, hogy fél kettőkor, vagy fél négykor, mert felébred, és ennek oka van.

Tehát, éppen itt az ideje, saját magával, a saját létével foglalkozni, rendbe tenni a lelkét, a lényét, hogy tudjon pihenni.

Stressz és saját magának okozott nem létező problémák nélkül, élvezni élete minden másodpercét szabadon, belső vezérek nélkül.

Ahogy a nap, a perc, a másodperc megkívánja, hiszen az élet egy röpke villanás, egy pillanat, egy olyan pillanat, amely sok milliárdnyi részből tevődik össze, de mégis ezek a részecskék adják boldogságot, a lét összes értelmét, azt, amiért itt vagyunk, itt ezen a bolygón, itt ebben a testben, ITT és MOST!

Rónai Katalin, játékmester tollából

Atlantisz emlékezete a lélek játéka részére

Ha tetszett s cikkünk, kövess minket Facebookon!

Olvasd el további cikkeinket is:

68 views0 comments

Recent Posts

See All
bottom of page