Talán ritkán gondolunk bele, mi nők, hogy számunkra mit is jelent nőnek lenni. Mi az az eszencia, amitől a hétköznapokban is nőként funkcionálunk.
Én úgy gondolom, hogy a nő a saját megélésétől az, aki. A fellépése, önkéntelen és tudatos megnyilvánulásai szövik köré azt a mítoszt, amelytől egyszerre lesz titokzatos és elérhető, következetes és szeszélyes. Értelmi és érzelmi kisugárzása teremti meg azt az enteriőrt, amelynek közelében a férfi teljes valójában tudja élni önmagát.
A társadalom nem feltétlen segít bennünket a szerepeink helyes megélésében, hiszen egyszerre engedélyez nagyfokú szabadságot a témában, azonban ugyanígy gúzsba is kötöz. A bennünk zajló nőiség saját munka. Hozzuk egyrészt anyától, nagyanyáinktól, és mindösszes női felmenőnktől, de saját döntéseinkkel is alakítjuk. A látott minta rendkívül erős hatással van ránk: ha pozitív, akkor példakép (holott tán nem is valós), ha negatív, akkor vagy igyekszünk elkerülni, vagy önkéntelenül is leképezzük.
Úgy hiszem, hogy mindannyiunkban van férfi és női oldal, hiszen 50%-ban apától, 50%-ban anyától származunk. Amikor egyensúlyban működünk, akkor ezeknek az oldalaknak a minőségét váltogatjuk a helyzet függvényében.
Voltak idők, amikben a szerepek torzultak, mert úgy hozta a világ alakulása, vagy az egyéni döntések. Mára már sokkal kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak, mint eleink voltak, ám ha elfeledkezünk arról, hogy valójában nők vagyunk, akkor könnyedén esünk át a ló túlsó oldalára. A gyerekkori és társadalmi beidegződés nyomán bekapcsolhat a „légy erős” belső vezér, melynek működése folytán kialakul az az érzés, hogy akkor vagyunk jók, ha mindent egyedül oldunk meg, és természetesen akkor születik a legjobb megoldás is (maximalizmus RLZ).
Nehéz azonban összeegyeztetni ezt a minőséget azzal, amivel születünk: a nő a befogadó, a lágy, az új élet forrása, a fészekőrző, és a férfi megy vadászni, építi és óvja a családi hajlékot, védelmezi a családot. Genetikailag így alakultunk ki, úgy raktak minket össze, hogy bizonyos feladatok a jang energiát igénylik, mások pedig a yint. A helyes látásmód az lehet, ha nem feltételezzük egyik félről sem, hogy alkalmatlan a másik köreire, azonban belátjuk, hogy bizonyos feladatok a nőknek testhezállóbbak, míg másokat a férfiak oldanak meg könnyedén. Ez ebben a formában nem degradál, és nem is támaszt elváráshalmazt senki felé.
Nagyon fontos, hogy mögé lássunk a dinamikának. Tiszteljük a kapott mintát, ám lássuk meg benne, hogy mi az, ami minket támogat, és mi az, amivel már nem tudunk azonosulni. Az elavultnak tekintett szerepek is hordoznak fontos értékeket, melyeket érdemes továbbörökíteni, ám ezek csak akkor tudnak önazonosan beépülni, ha búcsút intünk a sztereotípiáknak. Továbbá ha tiszteljük magunkat és a jövőnket is annyira, hogy a saját utunkat járjuk, és nem vállaljuk át felmenőink vélt vagy valós terheit.
A valóságunkat mi teremtjük, hiszen a jövőt a jelenben formáljuk. Keressük meg magunkban azokat az értékeket, melyet fontosnak tartunk nőként, és ne támasszunk feltételeket megélésükhöz. A saját nőiségünk nem a mellettük levő, vagy mellénk óhajtott férfi függvénye, ne tegyük hát hintába saját magunkat azzal, hogy nekünk kell mindenbe beleállni.
Nem kell.
Az erős nő mindent meg tud oldani egymaga.
A tudatos nő azonban tisztában van azzal, hogy erre nincs szüksége. Szabad és lehet segítséget kérni, továbbá szabad átadni a feladatot annak, akinek sokkal testhezállóbb a problémát elhárítani. Ettől a nő nem lesz kevésbé erős.
Az erős nő tartja magát, és erőn felül teljesít, még ha belerokkan is, mert képes rá, nincs más választása.
A tudatos nő megengedi magának, hogy összeomoljon, mert felismeri és kezeli a korlátait. Rálát a javítanivalóira, és tiszteli a saját határait, szükségleteit. Ettől nem lesz hisztis és elviselhetetlen, ugyanolyan szerethető marad, van választása.
Az erős nőnek nincs szüksége senkire, minden szerepben tökéletesen komfortos.
A tudatos nő birtokában van annak a bizonyosságnak, hogy ha szükséges, bele tud állni a viharokba, és állja a sarat. Egyidejűleg elfogadja és üdvözli a tényt: a saját szerepében tud leginkább hatni, tehát át meri adni a gyeplőt, nincs szüksége önigazolásra.
Te erős, vagy tudatos nő szeretnél lenni (illetve erős, vagy tudatos nőt kívánsz magad mellé)?
Gondolkozzunk el azon, hogy melyikhez kell nagyobb bátorság.
Stancsics Klaudia, játékmester tollából
Atlantisz emlékezete, a lélek játéka részére
Kövesd oldalunkat a Facebookon is!
Olvass tovább: